CARMEN... „A nő a szajha és a szűz… ő a tűz mi elemészt...” Beszámoló a bemutatóról

Kelt: 2024.04.21

Fülbemászó dallamok, lebilincselő, amolyan székbeszegező történet, elképesztő látványvilág, mely a forróvérű, temperamentumos spanyol világával elvarázsolja a közönségét. Grandiózus akrobatikus elemekkel a cirkusz világának a szabadságát, vadságát a bátorságát mutatják. Kiváló koreográfia, és egy jól bevált világhírű zeneszerző nagyszerű zenéje. A valódi latinos hangulatot fokozzák a flamenko táncjelenetek. A spanyol érzésektől duzzadó kavalkád elvisz, magával ragad.

 CARMEN premier   2024. április 19.

„A nő a szajha és a szűz… ő a tűz mi elemészt, tiéd ma még, de megy tovább…”

Fűszer melytől életed oly csodás!…

Frank Wildhorn a többszörös Grammy-, Tony- és Emmy-díjra jelölt zeneszerző, producer nevéhez olyan előadások fűződnek, mint a Rudolf, Bonnie & Clyde, Drakula, Cyrano de Bergerac, vagy a Jekyll és Hyde című nagysikerű musical előadások és nem utolsó sorban a Budapesti Operettszínház által 2024. április 19-én bemutatásra került Carmen musical.

Frank Wildhorn a Broadway keresett szerzője, Jekyll és Hyde című musicalje nem csupán New Yorkban és a világ számos más részén, de Budapesten is hatalmas siker.  Pályáját azonban nem a színházban, hanem a popszakmában kezdte dalszerzőként. Dolgozott Liza Minnellivel, Sammy Davis, Jr.-ral. Legnagyobb sikerét dalszerzőként akkor érte el, amikor "Where Do Broken Hearts Go" című dala listavezető lett az amerikai slágerlistán, Whitney Houston előadásában.

Az amerikai mester neve nem ismeretlen a magyar közönség számára. Együttműködése a Budapesti Operettszínházzal évtizedekre visszanyúlik. Az amerikai kontinens két prominens szerzője, Frank Wildhorn és Jack Murphy műve, a Rudolf-történet feldolgozása elsőként Magyarországon volt látható, melynek bemutatója 2006. májusában volt az Operettszínház színpadán. Jekyll és Hyde című szerzeményét pedig 2022 tavasza óta játssza a Nagymező utcai teátrum hatalmas sikerrel.

A Carmen musicalt a tapasztalt amerikai szerzők triója készítette: zeneszerző Frank Wildhorn, eredeti szövegkönyv Norman Allen és Norman Allen könyve alapján írta Jack Murphy. A darab nem csupán az eredeti könyv, Prosper Merimé író elbeszélésének, (mely 1845-ben egy párizsi folyóirat hasábjain jelent meg) a modern változata. Még csak nem is a Georges Bizet négyfelvonásos, azonos című operájának a másolata.

A Carmennek ez az új verziója, egy ízig-vérig 21. századi változat, melyet ugyan az eredeti Prosper Mérimée mű ihletett, de nagyon mai, fájdalmasan tragikus felnőtt mese. Az akkori korban élt spanyol emberek életének legnagyobb showja, a bikaviadalok arénája helyett egy másik porondra, egy mai show helyszínére, a cirkusz világába átültetett változat. Tartalmazza az eredeti mű tartalmi kivonatát, de vadonatúj módon, kicsit átdolgozva tárja fel az alaptörténetet a mai kor emberének átélhetőbb módon.

A darab világpremierje 2008-ban volt a prágai Karlin Musical Színházban. Gabriel Barre rendezésében és Adam Novak fordításában a produkció 2008. október 2-án debütált. Gabriel Barre rendező koncepciója egyértelműen egy tipikus Broadway-show felé mozdult el, viszont merész cirkuszi számok nélkül.

A Budapesti Operettszínház 2024. április 19-i bemutatója ellenben igazi kuriózum sok szempontból: Elsősorban mert, aktív közös munkában formálódott a történet, a szövegkönyv és a muzsika, az amerikai szerzők, valamint a magyar dalszövegek megálmodója, Orbán János Dénes, Kossuth díjas drámaíró, műfordító, a nagyzenekari hangszerelésért felelős Tassonyi Zsolt karmester és a magyar előadás rendezője, Homonnay Zsolt, Jászai Mari-díjas színész, rendező, az Operettszínház művészeti vezetőjével együttműködésében. Az eredetileg 16 fős kiszenekarra íródott művet a világon egyedülállóként az Operettszínház negyven fős nagyzenekarára hangszerelték át, nem mindennapi zenei élményt varázsolva a színpadra.

Ez a páratlan Carmen feldolgozás annyi mindent kínál a nagyérdemű számára:

Fantasztikus, több helyszínt megelevenítő díszlet, melyek Túri Erzsébet elképzelt világát jelenítik meg. A színpadkép az 1920-as éveket idézi az art deco stílusból válogatott különböző motívumok egyvelegével. A díszlet, a cirkuszi környezet középpontjában a létra a cirkuszművészek mitikus világának szimbóluma. Csodaszép sokszínű jelmezek, melyeket Füzér Anni álmodott színpadra.

Grandiózus akrobatikus elemekkel a Fővárosi Nagycirkusz kitűnő artistái keretet adnak a történethez. A cirkusz világának a szabadságát, vadságát a bátorságát mutatják. Kiváló koreográfia, és egy jól bevált világhírű zeneszerző nagyszerű zenéje. A színház színpompás, elkápráztató előadást állított színpadra. Valódi revüképek töltik meg az egész színpadot cirkuszi akrobatikával, bűvészekkel, tűzeffektusokkal, amelyek ámulatba ejtik a közönséget. Ügyesen megszerkesztett nagy jelenetekkel, kreatívan domináns cirkuszi kikiáltóval. Lenyűgöző jelenetekkel teli előadás, melyben a néző figyelme nem lankad. 

Luis Eduardo Castagno argentin-spanyol gitárművész

Fülbemászó dallamok, lebilincselő, amolyan székbeszegező történet, elképesztő látványvilág, mely a forróvérű, temperamentumos spanyol világával elvarázsolja a közönségét.  A spanyol érzésektől duzzadó kavalkád elvisz, magával ragad.

A valódi latinos hangulatot fokozzák a flamenko táncjelenetek, valamint Luis Eduardo Castagno argentin-spanyol gitárművész élő színpadi játéka. Ennek a sokat megélt, ősz hajú gitárművésznek a dalával indul a történet a csillagos égbolt alatt a tenger halk morajlásától kísérve és a néző úgy érzi a fülbemászó dallamok, melyeket előcsalogat keltik életre Carmen történetét, miközben süvít a szél, mely mindent elsodor… Igazi újkori történetmesélő, aki végig jelen van a darab során. Erős kisugárzásával, mélyen barázdált vonásaival olyan hatást kelt a nézőben, mintha gitárja húrjai által előcsalogatott dallamai kapocs lenne múlt és jelen között. Bizton állítható a nagyon mai hangzású, latinos-popos zenei világ elnyeri majd a nézők tetszését.

A darab sok-sok érdekessége között kell még megemlíteni egy különleges revüt. A zenés színházak világában a klasszikus revü megjelenítése, amikor a női ! balettkar „szinte alig semmiben” varázslatos táncával hódítja a közönséget. Ebben az előadásban Szulák Andrea vagány nagynénijét és a szebbik nemet egy „alig semmiben” táncoló férfi had csábítja, groteszk módon ábrázolva a nagynéni nem éppen szenteskedő előéletét, hatalmas derültséget okozva a nézőtéren.

A darab próbáinak idején Magyarországra látogatott a mű zeneszerzője Frank Wildhorn, aki pár próbát végignézve elismerően nyilatkozott a szereplőkről, a darab látványvilágáról, a rendező értelmezése szerint a történet újszerű megközelítéséről. A Budapesti Operettszínházban az előadás varázslatos látványt, Frank Wildhorn gyönyörű zenéje, és a sztár szereplőgárda pedig olyan elképesztő színházi élményt ígér, amilyet még nem láttunk. Nagyon erős, vad és szexi, végtelenül sodró lendületű, vibráló, katartikus érzelmi hullámvasút az előadás minden pillanata.

A darab története röviden:

Egy spanyol kisvárosban eljegyzést tartanak: Mendoza, a helyi polgármester férjhez adja lányát, Catarinát José Riverához. Az esemény azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik Carmennel az élén egy cirkuszi vándortársulat. A városi álszent, újgazdag réteg a polgármesterrel az élén nem fogadja el az őszintén, vidáman élő cirkuszosok világát. A kisváros kívülről tökéletesnek látszó, csillógó, de belülről bomlásnak indult világának rendjét megzavarják a nyíltszívű, őszinte képmutatás nélkül élő emberek. A két csoport közötti feszültség azután konfliktusok sorozatához vezet.  

Az indulatok fő oka a forróvérű, vadító, féktelen természetű lány Carmen, aki megbolondítja Josét, a fiatal rendőrhadnagyot, olyannyira, hogy a férfi képes érte feladni addigi kiegyensúlyozott életét, küszöbön álló házasságát. Az érdekesen szövevényes történet fő szerelmi háromszöge Carmen, José, Garcia mellett egy másik háromszög, José, Katarina, és Katarina apjának háromszöge fonódik össze a darabban. Frank Wildhorn musicalje és Homonnay Zsolt rendezése a nő örök, csábító szenvedélyességét, a férfi és a nő ösztönös és csillapíthatatlan vonzalmát tárja a közönség elé, a mindent elemésztő szenvedélyt, a férfi és nő örök párharcát 21. századi, extravagáns cirkuszi környezetben. Mióta világ a világ jelen van minden párkapcsolatban a férfi és nő közötti feszültség.

Az előadás a mai ember életében is sokszor felmerülő „Mi lett volna, ha…?” kérdésre keresi a választ. Ha utunk során nem látunk, nem veszünk észre apró, életünket alapjaiban megváltoztató jeleket, a sorsszerűség kifürkészhetetlen jeleit, melyek más irányt szabnak életünk alakulásának…

Összefoglaló a 2024. április 19-i bemutató előadásról…

Jósnő: Janza Kata

A darab két kulcsfigurája a jósnő, Janza Kata és Luis Eduardo Castagno argentin-spanyol gitárművész.

Janza Kata jósnője a sors kiszámíthatatlanságát hivatott a néző elé tárni.  Alakjával végigkíséri az előadást, keretbe foglalva a történetet, csak úgy, mint a spanyol gitáros démoni alakja. Kettőjük közös történetmesélése által elevenedik meg a jelen és a múlt. Mindketten ott vannak a kezdetnél és a végnél is. A darab nagyon hatásos indításaként ez a sokat megélt gitáros mesélni kezd egy rózsaszál történetéről… dalában az El Caminoról énekel, az útról, sorsunk kifürkészhetetlen útjairól, melyet mindannyiunknak be kell járnia. Énekel egy rózsáról, melyet egy fiatal nő kap, élete virágáról, mely végigkíséri az útján, és amely a halál után a sírján újra kihajt, mely életünk örök körforgását jelképezi.

A jósnő pedig előre látja a kezdetet és a véget, Carmen végzetét. A sors kiismerhetetlen alakulásáról énekel, utunk kezdetén a homályos végtelenről, mely még előttünk áll, az élet viharairól, majd utunk végéhez érve az elmúlásról megrázóan a darab egyik legszebb dalában, a Sors szele című dalban:

„Homályos sors a vég, rejtély az út nem sejti senki még, de tudjuk így a jó

A sorsunk zúgó szél s mi állunk, mint fák. A levél elrepül és mind lehull…

örök kezdet és vég…”

Végig kíséri a szereplőket az útjukon, jelen van válaszútjaiknál és az út végén ő búcsúztatja őket:

„Íme ez hát a vég, elfogy az út, a szó, a gyertyánk csonkig ég, sírunkra hull a hó…

örök kezdet és vég…”

Carmen: Nádasi Veronika

A hősnő, Carmen a történet középpontja, minden körülötte forog. Ő a kezdet és a vég… keretbe foglalva élete történetét… Carmen démoni figura, a csábító, aki megbabonázza a férfiakat, egy tornádóhoz hasonlóan mindent felkavar maga körül, majd odébbáll, ez élteti mindaddig, míg rá nem talál az igaz szerelem. Carmen valósággal habzsolja az életet, csak az itt és most számít neki, semmi más. Minden pillanatát igyekszik megélni, kiélvezni. Maximálisan csak a pillanatnak él, mindent fel akar perzselni maga körül. Heves és lobbanékony, mint a spanyolok általában.

Imádja az ujjai köré csavarni a férfiakat, mindenáron elcsábítja azt, akire vágyik, ám egyszer csak eljön az ő életében is az a pillanat, amire nem számított: szerelmes lesz, a szerelem pedig egyenlő a másik ember féltésével, aminek hatására sebezhető nővé válik. Carmen minden mozdulata a nőiességet hordozza magában, ezt erősítik fel azok a flamenco táncmozdulatok is, amelyek elsajátításban Pirók Zsófia táncművész volt a művészek segítségére a betanulás során.

A flamenco, amelyről mindenki azt gondolja, hogy csupán egy tánc. Pedig nem az, vagyis nem csak az. A flamenco egy gyűjtőfogalom, amelyre a tánc, az ének és a gitárkíséret egyszerre vonatkozik. A flamencoban ez az összhatás, a zene és a mozdulat, ritmusegyveleg mindig nagyon magával ragadja a szemlélőt, nem beszélve a mozdulatokról. A táncosnők hihetetlen hosszúra ki tudják nyújtani karjaikat, miközben fantasztikusan kecses csuklóhajlításokkal szépítik meg a mozdulatot. Ez a forróvérű tánc egy nagyon különleges mozgásforma, amelyben megmutatkozik az a női energia, amely előtt minden férfi behódol. Ezt a férfi és nő együtt rezdülését, együttlélegzését, a mozdulatok művészetét varázsolja a nézők elé a darab elején fantasztikus forróvérű táncukkal az Operettszínház két nagyszerű balettművésze, Sík Milán és Kapitány Dorottya, mindjárt a darab elején megalapozva ezzel a darab végig lüktető hangulatát.

Nádasi Veronika egyedülálló könnyedséggel és lendülettel énekli dalait, kifinomult mozgáskultúrával kísérve játékát. Éneklés és beszéd közben is fantsztikusan játszik. Játékában tisztán érzékelünk egy furcsa, végzetes szomorúságot, a végzete előszelét… „ez a sors: csak tánc és magány…” Amikor a csábító nőt megérinti a szerelem és ezáltal egy önfeláldozó nővé válik. „megmentem érted, neked őt…” Az önfeláldozás katartikus dala Josénak menyasszonya, Katarina életéért:

 „a szabad lelkem tovább állt… szerelmem nem volt soha még, hisz sosem volt más csakis én. Az, aki voltam már a múlt, oly ismeretlen ez az út, de bár tudnám és megtenném, csak zuhannék, a fénybe ugranék… Lesz e ez a szív szabad, ugye érzi majd, hogy végre behunyt szemmel szál, őszintén hinni bár tudnám…”

 „Elképzelt percből valóság… túl sok érzés… hogy szeress tisztán, őszintén, érts meg azt nem tanultam én, de bár tudnám, hogy szállhatnék… a lelkem véres túl mély szakadék…” dala katartikus segélykiáltás az igaz szerelemért.

Nádasi Veronikáról Frank Wildhorn a próbákat látva úgy nyilatkozott: „Benne van Carmen közel két évszázada tartó története a hangjában, világszínvonalú, ahogy énekel”.

A néző pedig minden pillanatban érzékeli, ritka kincs egy olyan színésznő, aki ilyen széles érzelmi skálát tud bemutatni szinte egy másodpercen belül, és ilyen szuggesztív kisugárzása van. Nádasi Veronika művészete, és varázslatos egyénisége örök érvényű.

José Rivera, rendőrhadnagy: Kocsis Dénes

José Rivera egy még szinte tapasztalatlan fiatal férfi, aki talán nem is annyira szerelemből akar beházasodni a város polgármesterének családjába. Bár szereti Katarinát, de a rendőrhadnagyot a házassággal a felemelkedés reménye is kecsegteti. Kocsis Dénes alakításával érezteti, José Katarina iránt érzett vágya amolyan még tapasztalatlan „tisztességes szerelem”.  Még nem élt át igazi, mindent elsöprő, lángoló szerelmet. Villámcsapásként éri a találkozás a fékezhetetlen Carmennel és magával sodorja az addig ismeretlen szenvedély.  A lány nőiessége, szabadságvágya megbabonázza, olyannyira hogy képes eldobni érte a biztosnak ígérkező életet és mindent feláldozni a szerelemért. Tűz és a víz José szerelmei Katarina és Carmen.

A rendezés José történetén keresztül nagyszerűen rámutat a hétköznapi ember életének kiszámíthatatlanságára. Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy élete vonata egy biztosnak hitt vágányról egy helytelen döntés, kísértés következtében egyszer csak kisiklik és elindul egy másik ismeretlen úton. A kérdés mindenkit foglalkoztat, az ember élete hol ér keresztúthoz, hol siklik ki: mindig ott a nagy kérdés: „Mi lett volna, ha…” ha másképp alakulnak dolgok… ha az adott pillanatban másképp döntünk… onnantól másképp alkul minden… Sose tudhatjuk, terveinket, mikor és hol húzza keresztbe a sors és a fékezhetetlen érzelmek átveszik az irányítást a racionalitás felett.

Kocsis Dénes hiteles alakításával nagyszerűen tárja a néző elé a darab elején még egy kicsit teszetosza, ügyetlenkedő mamlasz ifjú karakterét, aki azután a darab végére férfivá érik, felvállalja az érzéseit és nehéz döntést hoz. Az igazságszolgáltatás elől az erdőben bujkáló José kétségeit, a lelkében dúló vívódást tökéletesen érzékelteti dalában:

 „Kivé lettem én… A sors nagy árat kér. Ez egy újvilág, új ember, új élet vár, egy szédült álomkép, ahol elég a múlt s hajt a vágy. Mivé váltam hát, akarok e választ rá…”

„Szerelmünk ébredés ez egy őrült költemény, egy égi szép remény… szerelme láz, varázserő… Ne kérdezd kivé vált az az ember, akit látsz, ki penge élen jár…”

„Megvédem, óvom örökké, megvívok hát szerelmünkért, és most ígérem én, hogy lesz másik regény mit egy új férfi mesél… kit elsodort a szél.”

Garcia, késdobáló: Dolhai Attila

Garcia, a késdobáló Carmen párja, a cirkuszosok feje. Igazi spanyol macsó, egy igazi alfahím. Erejére büszke, támadó hozzáállású, önző férfi, aki a saját tulajdonának tekinti Carment, csak az övé.

Dolhai Attila karakterformálásával tökéletesen hoz egy igazi hímsoviniszta pasit. A hímsovinizmus a párkapcsolati erőszaknak az a formája, amelyet még nem nevezünk ugyan erőszaknak, amikor a férfiaknak „apró” kontrolláló, erőszakos és uralmi megnyilvánulásai vannak a nő fölött.  Attila játéka, kiállása, emlékeztet egy régi Fellíni film, egy olasz filmdráma, az Országúton főhősére. Az erőszakos, durva, érzelmeket megvető Zampanóra, akit Anthony Quinn amerikai színész alakított az 1954-es filmben zseniálisan. Vannak filmek, amelyek beépülnek életünkbe, hiába változik az idő, az ízlés és a technika, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink. Bár az a film nem végződött a főhős halálával mégis a két szereplő jelleme megegyezik. Tökéletes a párhuzam Garcia és Zampanó alakja között, mindkettő erőszakos, agresszív, kicsit személyiségzavaros, durva, érzéketlen, aki beleragadt a saját mocsarába. Maga a sztori is hasonló, ahol Zampanó egy vándorcirkusz artistája, aki a főhősnőt terrorizálja, a saját tulajdonának tekinti. Mindkét szereplő cselekedeteinek mozgató rugója a mérhetetlen birtoklási vágy. Dolhai Attila Garciája, Anthony Quinn Zampanójának modernebb, sokkal vadabb, 21. századi megformálása.

Attila a késdobáló agresszivitását mesterien tárja a néző elé, elképesztő fordulatszámon pörög… Sokoldalú művész, aki magabiztosan mozog a különféle műfajok között az operettől a könnyűzenén át a musicalek világáig. Amíg pályája elején a hősszerelmes szerepkör volt a meghatározó, mostanra nem állnak távol tőle a negatív karakterek sem, bár ennyire rosszfiút eddig csak a Jekyll és Hyde musical szörnyetege, Edward Hyde szerepében kellett alakítania. Garciája laza, lezser, gyilkos indulatoktól túlfűtött, igazi vadállat, gúnyos, vérig sértett, egoista, félelmet keltő pasas, egy igazi antihős.  Az előadás egyik legizgalmasabb jelenetében a mesterien kidolgozott koreográfiának köszönhetően olyan durván látványos verekedést produkál Carmen miatt az egyik potenciális ellenféllel, Zuniga rendőrkapitánnyal, ami igazi pankrációnak, valódi, félelmes összecsapásnak tűnik. A jelenet látványosságát fokozza mindenféle fogás, ütés, csavarás, ugrás, dobás, színpadias túlzásokkal végrehajtott mozgás, fantasztikus hitelességgel.

Ő az, aki egy személyben is uralja a színpadot. Képes úgy megmutatni az általa megformált karakter teljes személyiségét és igazságát, hogy abszolút főszereplője marad a jeleneteinek. Mindehhez a tehetségén, a hangján és színészi játékán kívül sokat hozzátesz a kisugárzása és a színpadi jelenléte… Súlya van annak, amikor ő megjelenik a színpadon, megáll a levegő, szinte a jelenet egyeduralkodójává válik. Garcia piros napszemüvege és fekete bőr késdobáló jelmeze is a vad ösztöneire mutat. Nagyon eltalált rockos kemény dala a birtoklásról a szerep vadságát tökéletesen ábrázolja. Szinte a mai rocker Dolhaira íródott.

„Ahogy én akarom úgy lesz minden. Kényem kedvem tetszik vagy sem, csak az itt és csak a perc léteznek… Nincsen más választás, bálványozz hát!

Rettegj hát, nézd a kést…  a hűtlenség ára a halál…”

A kisváros minden férfija Carment akarja, de nem a lelkét, csupán a testét szeretné megkapni, minden férfi szeretné "betörni", hogy a nő csak neki hódoljon. Garcia csak a saját érdekeit nézi, másokéra nincs tekintettel. Őt csak a saját vélt vagy valós céljai ösztönzik, ha övé nem lesz, senki másé ne legyen.

Dolhai Attila Garcia ábrázolása méltó a végső tragédiához. Könyörtelen összefeszülése Carmennel a sors kifürkészhetetlensége miatt szörnyű véget ér. A pusztítás és az önfeláldozás angyalának harca ez a jelenet… Garcia tulajdonképpen nem akarja Carment megölni a halálkeréken, hiszen mivel mestere a késdobálásnak, már a legelső pengével végezhetett volna vele. Ő lelki terrorral akar hatni a nőre, hogy végleg megtörje. Mindent és mindenkit el akar pusztítani a nő körül, akihez az kicsit is kötődik, mindenkit, aki el akarja venni tőle. Garcia igazi tragédiája a végzet kiszámíthatatlansága miatt a végén mégis az, hogy azt küldi a halálba, akit csak magának akart, aki mindenkinél fontosabb volt számára, annyira, hogy ölni is kész érte. A sorsot viszont ő sem kerülheti meg: a vég a teljes „elbukás”. Az önfeláldozás angyala pedig győzedelmeskedik mindenek felett és bár Carmen meghal, de halálával megmenti azt, aki mindennél fontosabb számára, aki megmutatta neki milyen is lehetne őszintén szeretni, milyen lehetne az igazi élet.

Ami jelen van ebben a szívet döngető drámában: Az élet és halál kiszámíthatatlanságát olyan tisztasággal ábrázolja, hogy hitelessége, őszintesége egyszerre adja a tragikum szépségét, katarzisát és az emberi szenvedés, a tehetetlenség egybemosódását, de feltétlenül többet, mint pusztán két szerencsétlen ember sorstragédiáját.

Katarina, a polgármester lánya: Széles Flóra

Katarina és Carmen, a két nő, mint a tűz és a víz… Széles Flóra játéka nagyon szépen elénk tárja egy tiszta lelkű, becsületes, romlatlan lány jellemét. A darab elején egy naiv, ártatlan, tapasztalatlan, csupa szív teremtést alakít, aki mintha nem rendelkezne saját akarattal, mások döntenek helyette, mások mondják meg, hogyan kell viselkednie.  A szerelme elvesztése miatt hirtelen felnő, már nem az a szűzies lelkű fiatal lány többé. Érett, boldogtalan nőként nagyon hitelesen hozza a büszke, a szerelméért az apjával dacoló lány megformálását. Tökéletes ívet rajzolva mutatja be azután a darab végére a lány saját drámáját, csalódását, megvetését a férfi iránt, akit egykor mindennél jobban szeretett, odadobva a szerelmük kezdetén kapott „törött szívét” a férfi lábai elé.

Könyörgése a templomban Szent Terezához nagyon hasonlatos a Jekyll és Hyde musicalben Jekyll menyasszonya, Emma Carew: Álom volt talán dalára, melyben arról énekelt akkor: „csodaszép a múlt, hogy tévedt el az út…” ebben a dalban ugyanaz a fájdalom köszön vissza megrázó előadásában.

Inez, Katarina nagynénje: Szulák Andrea

Szulák Andrea Inez szerepében egy olyan igazi, vagány, szeretetreméltó nagynéni, akire mindenki vágyik. Nagyszerű alakítása egy anyáskodó, cinkos szeretettel teli pótanya. A szerep megformálása során minden női báját és rafinériáját beveti, hogy Katarinát segítse. Igazi modern, lázadó vagány nőt formál, aki a való életre tanítja a lányt, tanítja a férfiakkal való viselkedésre, lazaságra, csábításra, próbálja segíti a döntéseiben. Alakítását csodálatos nőiesség, határozottság, bátorság jellemzi. Az előadás egyik leg szexibb jelenetében oktatja Katarinát, hogyan legyen felszabadultabb a férfiakkal, elmesélve neki, megboldogult fiatal korában ő mindezt, hogy csinálta ízig vérig dögös alakításával hatalmas sikert aratva. Ének hangja fényesen cseng. Inezként minden érdek nélkül cselekszik, csupán az érzelmei vezérlik. Bátor, szabad nő, akiben még mindig izzik a fiatalkori parázs, Carmenhez hasonló szabad szellem. Pompás alakítás.

Mendoza, polgármester: Földes Tamás

Földes Tamás tökéletes választás volt a kétszínű, köpönyegforgató polgármester szerepére. Már a darab első jelenetében kiderül, ki is a kisvárosban nagy tiszteletnek örvendő, látszólag fedhetetlen polgármester valójában.  Ő a városvezető nagyhatalom, aki titokban a kisvárosi bűnözés feje. Nagyszerűen alakít két különböző személyiséget, egy lányát egyedül nevelő apát, aki szeretetével gúzsba köti, üvegkalitkában tartaná szeme fényét. A másik oldalon viszont egy erőskezű, ellentmondást nem tűrő maffia főnököt, aki senkivel nem viselkedik tisztességes módon. Még szeretett lányával szemben sem őszinte, az álszent szónoklata az erényekről szól, de a néző pontosan látja, hogy aki mondja, pont híján van ezeknek. Elhiteti vele, hogy a lány vőlegényével, Joséval meg van elégedve, miközben ügyesen titkolja, mint apának, nem elég jó neki lánya választottja. Képmutató, aki magát, cselekedeteit jobbnak, kiválóbbnak tünteti fel másnál, miközben belül tisztában van saját jellemével, hibáival. Mendozának csak a pénz az isten.

Valamennyi a darabban szereplő művész odaadó, nagyszerű munkájának köszönhető a darab mindent elsöprő állótapsos sikere a bemutató estéjén.

Az előadás látványvilága egyszerűen lenyűgöző. A grandiózus, cirkuszként is funkcionáló díszlet és a csodaszép, különböző helyszíneket stilizáló háttérképek tökéletesen illeszkednek a jelenetekhez, fantasztikusan emelve azok jelentőségét. Legjobb példájaként még egy helikopter is megjelenik a körözött bűnöző keresése közben a háttérben a terület átfésülését segítve…

A musical zenéje lazán kötődik a flamenco zene és tánc hagyományaihoz, így ehhez az egyedülálló spanyol zenei világhoz Luis Eduardo Castagno flamenco gitárjátéka adja a folklórművészetet. A darab ízig-vérig latinos hangzású, maga Wildhorn úgy fogalmaz, hogy Gipsy Kings-stílusú. A latin gyökerekre építkezik, de könnyedén vált a legkülönbözőbb modern stílusok között, fantasztikusan egybeolvasztja a pop és a rock műfajokat, de felhasználja Bizet operájának ismert komolyzenei elemeit is néhol.

CARMEN a darab fináléjában a legszebb dalban fogalmazza meg az élet értelmét:

„Lehullt a lánc, a lélek száll.. Milyen a világ rajtunk áll, míg tart a lét…

Egy örök szerelmes regény minden szavát így írnám… mivolt az ár, mit számít már…”

A spanyolok sokszor használnak egy szót a felfokozott érzelmek kifeljezésére: duende…

A  duende a flamenco démona. A "duende" fogalmát gyakran használják a flamenco világában, ami az intenzív érzelmi kifejezést és a mély érzelmek átadását jelenti egy előadás során. Ez egy olyan pillanat, amikor az előadó teljesen egyesül a zenével és a tánccal, és az előadás magával ragadó és erőteljes érzelmeket vált ki a közönségből.

A duende szót használják arra is, hogy leírják azt az egzotikus, varázslatos vonzerőt vagy "lélektől lélekig" érő hatást, amit a legnagyszerűbb művészi előadások sugároznak. A Budapesti Operettszínház legújabb varázslatos vonzereje a most bemutatott Carmen musical, mely valóban lélektől-lélekig hat.

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Budapesti Operettszínház /Juhász Éva, Veres Ildikó/

            Dolhai Attila Hivatalos Oldala /Várady Nikolett/

Jegyek az előadásra ide kattintva vásárolhatóak!

Szereposztás: 2024. április 19. péntek

Carmen: Nádasi Veronika

José Rivera, rendőrhadnagy: Kocsis Dénes

Garcia, késdobáló: Dolhai Attila

Katarina, a polgármester lánya: Széles Flóra

Jósnő: Janza Kata

Inez, Katarina nagynénje: Szulák Andrea

Zuniga, rendőrkapitány: Nagy Lóránt

Mendoza, polgármester: Földes Tamás

Inmar, José barátja: Kiss Zoltán

Cirkuszi porondmester: Laki Péter

Isabelle, előkelő ifjú hölgy: Faragó Alexandra

Carlos, rendőr: Péter Richárd

Kelvin, rendőr: Angler Balázs

Battista atya: Bardóczy Attila

Cirkuszi kikiáltó: Köleséri Sándor

Flamencogitáros: Luis Eduardo Castagno

Madame Loupe: Csengeri Ottília

Artistaművész - cyr wheel, létra: György Tibor

Artistaművész - kínai rúd: Kassai Benjamin

Artistaművész - kínai rúd: Nitas Kevin

(Baross Imre Artistaképző növendéke)

Artistaművész - parkour, akrobatika: Németh György

Alkotók:

Zeneszerző: Frank Wildhorn

Írta Norman Allen könyve alapján: Jack Murphy

Eredeti szövegkönyv: Norman Allen

Eredeti hangszerelés: Kim Scharnberg

Magyar szöveg, dalszöveg: Orbán János Dénes

Nagyzenekarra hangszerelte: Tassonyi Zsolt

Zenei vezető: Tassonyi Zsolt

Karigazgató: Szabó Mónika

Cirkuszművészeti konzultáns: Csicsely Zoltán

Flamenco tánctanár: Pirók Zsófia m. v.

Koreográfus-asszisztens: Incze Kitti

Rendezőasszisztens: Birkenstock Rebeka

Rendező munkatársa: Angyal Márta

Vezető hangmérnök: Sándi Balázs

Világítástervező: Bodor Ákos

Vizuális hatások: Somfai Péter

Szcenikus: Oláh Sándor

Jelmezkivitelező: Veréb Diána

Jelmeztervező: Füzér Anni

Díszlettervező: Túri Erzsébet

Koreográfus: Krizsán Dániel

Rendező: Homonnay Zsolt

 Videó ajánló:

Megosztás: